Városháza

Szóval a belváros. Némi helyismeretre szert tettem Szingapúrban, így célszerű, hogy a városnéző túránk első felét – ami a belvárost illeti – a Városházától kezdjük. Ebben a fejezetben szintén korlátoznom kell magam a történelmi belvárosra; a modern banképületekkel tarkított felhőkarcolós részt a következő alkalommal járjuk be.

Mindenekelőtt Szingapúr történetét én két alapvető egységre osztom, ami a következőkben megjelenő épületekben tetten érhető. Az első a „Brit idők”, mely a város alapításával indul (1819)  és a Korona széthullásával ér véget. Bizonyára emlékszünk még a Siloso fejezetből a háborús megszállásra stb. Valamint a modern Szingapúrra, amely immáron 45 éve önálló állam, független geostratégiai és gazdasági központ a térségben. A sziget története ennél sokkal színesebb és persze hosszabb is – akit érdekel, itt elolvashatja.

A folyó felé sétálva, a St. Andrew Road jobb oldalán látjuk a Legfelsőbb Bíróságot – valószínűleg itt ítélik halálra a szemetelőket meg a köpködőket is. Viszont szerintem az összes közigazgatási és egyéb feladatokat ellátó ”személyzetet” is magában foglalja, ezt a hatalmas épületkomplexum méretéből feltételezem.

Legfelsőbb Bíróság

Az épülettel szembeni hatalmas füves tér természetesen le van zárva, és büntetéssel sújtják azokat, akik veszik a bátorságot és sétálni mernek rajta – no komment…

Krikett Klub

Poldi Bácsi, az öreg nyugdíjas parkőr biztosan sokkos állapotba kerülne, ha ráeresztették volna erre a krikett pályára, és a szállóigét – „Csak az a szép zöld gyep…” – már másnak kellene befejeznie. Hát igen, ha a gyep nem is ér az  égig, de  az ország klímája lehetővé teszi, hogy öntözés nélkül is a gyep az zöld gyep maradjon. De, hogy hol láttunk már hasonlót? Igen, jól gondolod: az egykoron egy ország – mely Malaya & Singapore néven futott – északi oldalán KL-ben, vagyis Kuala Lumpurban. Rövid huszárvágással „rá is fordulunk” egy kép erejéig, hogy össze tudd vetni a hasonlóságot.

Krikett Klub KL

Hát igen. Le se lehetne tagadni, hogy valaha egy országhoz tartoztak. Viszont dimenzióit tekintve a szingapúri gyeplabda pálya jóval nagyobb.

Ezek a brit srácok nagyon bírták a lovaspólót és a krikettet is… Na jó, ennyi kitérő után menjünk a főbejárathoz. Az impozáns épület sejtetni engedi, hogy az itt szórakozó elit – vagy hogy Hofi Gézát idézzem: ”Lovagok és Lovaginák” – dolgos két kezük munkájának gyümölcsét élvezik egy rohanó, kegyetlenül materialista világ közepébe ágyazott privát klubban… Feltételezésem nem volt alaptalan, a parkolóban jól látható a tábla, mely szerint ha nem vagy klubtag, jobb, ha odébb állsz – mármint a kocsiddal.

Krikett Klub

Haladjunk tovább a folyó irányába: a következő épület rögtön a Krikett Klub, a Városháza tőszomszédságában pedig a régi Parlament épülete látható.

Régi Parlament Oldalbejárat

Régi Parlament Főbejárat

A fenti képen jól látható a dátum: 1827 – ebből kiderül, hogy a fiúk nem lopták a napot, és a város alapítását követően cirka 8 évvel már egy darabka Nagy-Britanniát telepítettek  a folyómellékre. Ma művészeti galéria és múzeum található az épületben. Kicsit lejjebb a következő épület az Admiralitás és a Kormányzóság egykori főhadiszállása, szintén hasonló stílusban. Ma étteremként és kávézóként funkcionál.

Kormányzósági épület

Ha már városalapítás: az urat – azt hiszem – nem kell hosszasan bemutatnom. Ö, Sir Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-Indiai társaság – ma úgy mondanánk – menedzsere, aki lesakkozta a johori szultánnal, hogy ide akkor kikötőt, flottát, várost, és egy kis darab angol kultúrát telepíthessenek. Mellesleg akkora sztár Ö itt még mindig, hogy a városban rengeteg dolog róla lett elnevezve, többek közt a város híresen legdrágább szállodája is, amit bemutatok legközelebb. De röhej, hogy a szállodától a halolaj kapszuláig mindent el lehet adni a nevével itt.

Sir Thomas S. Raffles

A ”Duna Korzón” sétálva egyből látszik a város korabeli épületei és a föléjük magasodó toronyházak közti éles kontraszt.

A Korzó

A folyó túlpartján a felhőkarcolókhoz képest kis bungallók láthatók, melyek az eredeti, városalapítás korából fennmaradt lakó és gazdasági épületek. Ma zömmel kávézók, éttermek, vagy lent motelek, fent loft-lakások.

Folyóparti házak

Viszont újfent közel 40 fok van, így jobbnak láttam árnyékba vonulni. Gondoltam, talán itt nem figyelik az embert – hát sajnos nem volt igazam. Előttem a tábla, hogy a „rendőrségi térfigyelő kamerák mindent látnak.” Remek. Pedig már épp gondoltam, hogy egy jól álcázott, diszkrét „zacsiemelés” kijárna ebben a melegben – de a büntetést nem mertem megkockáztatni. Még két objektum van, amit meg tudok mutatni erről az oldalról: az egyik a Viktória Színház, ami természetesen a Királynő nevét viseli,

Viktória Szinház

a másik pedig az Ázsiai Civilizáció Múzeuma, egy háztömbnyire a mostani Parlament épületétől.

Ázsiai Civilizáció Múzeuma

Utolsó képünk ma a Fullerton Híd. Érdemes tudni róla, hogy ez volt az első – a korában egyben legmodernebb is – acélszerkezetes függőhíd a városban. Hogy miért, hogyan, valamint mi van a túlparton, azt a következő bejegyzésből megtudhatod.

Fullerton Bridge

Még mindig Siloso és még persze Sentosa. Azt is irhattam volna, hogy Siloso II, de ne vesszünk el a számokban. 
Szóval azt a parancsot kaptam, hogy ahogy csak tudok menjek le a partra, mert helyzet van.

Fire Direction Tower

Elindultam és a bunkersoron át és percek alatt lesurrantam.

A bunkerban

Megérkeztem a partra a Fire Direction Tower-hez és felkészültem a kilövéshez.Láthatóan nem voltam katona és a fegyvereket is bizonytalanul kezelném, de végülis mindegy, hálisten nem rajtam múlott az erőd védelme.

A probléma elhárult és a lépcsősoron át felmentem a japán megszállók főhadiszállására. Letelepedtem az első láda mellé, mert ekkor már kissé elfáradtam.

Ahogy igértem  menjünk is le a ‘Surrender Chamber-be’ itt az első képen a Brit fegyverletételt látjuk a japánok előtt 1942 ben.

1942

Majd a következő képen az első padsorban a japán vesztes haderők parancsnokai a megaláztatottságtól gondterhes arccal, magukba roskadva alávetik magukat a procedúrának 1945-ben és ezzel hivatalosan is véget ért a Világbaromság a térségben.

Japán Vezérkar

És itt az  Összevont Szövetséges haderők főparancsnoka Sir Admiral Louis Mountbatten aláirja 11 példányban a deklarációt a feltéltel nélküli japán kapitulációról.

A Szövetséges oldal

Kicsit elhagyjuk Sentosát de csak egy időre és a következőkben körbejárom milyen is a világ legmodernebbnek tartott metróhálózata. Felhivom a figyelmét a BKV-n eddződött olvasóközönségnek, hogy heves érzelmi kitöréseket válthat ki a következő bejegyzés, de ez már egy mások story.

Sentosa Védelmezője

A mostani téma Szingapúr, melyből több bejegyzést is terveztem. Minden egyes alkalommal egy témát járok végig és rövidebb de gyakoribb ugyanakkor a megszokott igényes és tartalams frissitésekkel jelentkezem.

Szingapúr már régóta izgatta a fantáziámat, mivel egyik alap pillére volt a főiskolai disszertációmnak még 2008- ban. Sokat tudtam a városról és ezt össze akartam vetni a valósággal, ami persze mindig más. Ez most sem volt másképp. Ugye utazásom célja kettős volt: a hivatalos része az útlevél 90. nap utáni lepecsételése volt a többi meg városlátogatás.
Innen 3 óra az út Johor Bahruig, Johor szövetségi tagállam közigazgatási központjáig. Onnan pedig egy kövér óra átbuszozni a Szingapúri oldalra. 2 határellenőrzés, vámvizsgálat és a szokásos hülye kérdésekre adott hülye válaszok stb.

Jancsi barátom útvonalterve és programja 2 napra bőségesen ellátott megnézni valóval, és én még önszorgalomból is kicsit rátettem . Szóval összejött egy hatalmas élményhalmaz, melynek kicsiny számotokra is érdekes részét lekódlom ide. Olyan sablonos mindenki számára elérhető információkat mint amit a wikin is lehet olvasni nem rakok fel ezért is a cim ” ahogy én láttam” … de ha valaki szorgalmas az utánna olvashat itt.

Az első bejelentkezésem Sentosa szigetéről szállitom ‘in medias res’ a Siloso erődből.

Hamár erőd akkor ágyuk, hát ebből volt bőven. Mint laikus ugye ezeket igy kategorizálnám, hogy kicsi meg nagy , de ennél talán többre is képes vagyok. Lássunk hát egy pár ilyet.

Ez a szépség  7” -os Bottle Gun 1885-ből maradt itt, nagyon profi a kivitelezés ugyanis, ha megközelited akkor, egy 3 perces full audió programot játszik le mintha a kilövéshez készitenék elő és persze el is sütik.

7'' Gun (1885)

Itt a Brit őrezred katonai éppen a ‘Trench Mortar’-t vonszolják a helyére, ebben a műveletben szerénytelenségem is  keményen kiveszi a részét, erről a következő videó is tanuskodik.

A nagy hadművelet

Hát most ennyit a többit legközelebb.