Alap motivumok a metróban

A piktogrammok magukért beszélnek úgyhogy csak rövid kommentet igényelnek. A szélső kettővel egyetértek, viszont a középsővel majdnem gondba kerültem. Ugye mindenki látott már mondjuk egyetemistát 2 vizsga közt gondterhes tekintettel ,hogy éppen az reggeliebéd ként szolgáló Gyros utolsó falatait illeszti éppen az arcába. Ezt követően a maradékot és a  kólás flakont egyszerre próbálja egy 3 pontos dobással a narancssárga FKF kukába zsákolni, és mivel siet, mert ”Szalóczi Pál nem vár” az ajtók csukódnak, igy ez sokszor mellé sikerül, nah ezt végigondolva már egyetértek a középső táblával is.

Ezeket sem!

Szegény durián csakmert büdös és szúrós már rögtön száműzött is lett. Azért ismerve a környezetet próbáltam valakit elképzelni , hogy egy ara papagályt visz le a metróba és az őrök megsarcolják , hát nem volt könnyű még vizualizálni sem.

Hogyan közlekedj szakszerűen a mozgólépcsőn

Ebben a világban nem tudom elképzelni, hogy ezt valaki nem tudja, bár itt a tutira mennek.

Ennek van egy súlyosabb változata, ahol konkrétabban oktat a transzparens.

Ha nem tudnád!!

…akinek ezek után sem megy az menjen Taxival!!

Vész ajtónyitó

Az otthon is megvan asszem a MÁV-bünteti csak, ha jól emlékszem 5000 Ft a sarc, nos ez itt a 160 szorosa.

ez már fáj...

Ezt a gyöngyszemet a mosdóban találtam, ahol egyből elmondják, hogy mi a szakszerű kézmosás menete. Itt megijedtem mivel én mindig előtte (is) mosok kezet feltételeztem, hogy bent a WC használat, illetve hogy melyik kézzel markoljunk a cerkára oktató képsorozat fogad.  Hálisten tévedtem, kellemetlen lehet, ha megbüntetnek mert rossz kézzel tartok rá a célra.

Haladjunk a felszinre és nézzük ott, mire kell figyelni.

Ezt más is értékelte

Jó ha tudod, hogy a járda az azon való gyalogos haladást szolgálja, és ezt nyomatékosan közlik is. A Heineken pedig ennek az értékelése…

Átkelni tilos!

Fűre lépni tilos!

A folyónál

Ez egy kedves tábla a folyóparton, viszont ezt szivesen betartom mivel szépen kér és meg is indokolja. Arra gondoltam, hogy milyen az amikor az összes tiltást itt megszegem. Valami ilyesmi lehetne: Begurul a labda a folyóba, a kutya utánna rohan, berántja a pecabotom, én hogy kiszedjem  melőtt utánnuk ugrok felrúgom az etetővödröt ami beömlik a folyóba. Elképzelem a büntetést utánna, minimum teljes vagyonelkobzás és 100 év magány.

Ezt miért nem tiltják?

figyelj a parkolásra!!

Itt le vannak tiltva a nagytestű autók és teherautók napközben. Általánossában elmondható, hogy rágógumit nem lehet kapni és árulni sem, ha elkapnak, akkor csempészés is a vád nemcsak illegális árulás, az alkohol és cigaretta az otthoni ár 4-5 szöröse minimum (egyik sem érint szóval mindegy). Rágózni, köpködni, cigarettázni, alkoholt fogyaztani, szemetelni, és a szabályokat megszegni minden közterületen tilos.  Gondolj arra legközelebb mikor a 40 fokban leülsz egy jó hideg sörrel a kezedben és rágyujtasz ,a rágót ezért az első kuka felé célbaköpöd, ezért itt egy vagyon a büntetés. Én is visszamenekültem Malajziába itt minden az ellenkezője és már már zavaróan nagy a nemtörődömség.

A legjobb képet a végére hagytam, ez a szingapúri busztársaság azon buszain van kitéve, melyek JB-be vagyis Johor Bahruba (Malajzia) ingáznak.

Jellemzően Malajziába megy a busz

Itt a törvény betűjére hivatkozva szinte kötelez illetve kötelezően tilt le. (Balról)

1. Rendesen fizessd ki az utazás árát! magyarul ne kummancs a buszjeggyel
2. Ne dohányozz a buszon! Hagyd a megállóba
3. Ne vandálkodj! magyarán nemkéne szétverni a buszt és tele grafittizni
4. Ne inzultáld a buszvezetőt!

Vagyis ne verd be a sofőr pofáját, ha szólni mer mert cigivel a szádban, fizetés nélkül, vágódsz úgy az ülésbe, hogy letörik a támlája.

Most ennyit, a következő és egyben utolsó szingapúri túránkon pár fotó erejéig elugrunk ‘China Town’-ba, utánna megnézzük ‘Little Indiát’ és végül a Raffles Hotelt mutatom meg és talán az Orchard roadot is.

Mountbatten Station

Ez amolyan vesszőparipa, mert mindenki “bezzegel” és a saját országának hibáit a steril és olajozottan működő – vagyis ezt most a Mexikói öböl miatt nem lehet; szóval mint kés a vajban … ez meg nem stimmel – szóval baromi jól működő metró és buszhálózathoz hasonlítgatja. Én megígérem, hogy jó hazafiként cselekszem, és nem fogok „bezzegelni” – ezt úgy próbálom bemutatni, hogy nem viszek bele a BKV-ra nézve hátrányos politikai színezetet, így azt hiszem, korrekt maradok. Viszont mivel mindenki ismeri az otthoni tömegközlekedés kaotikus, néha vadállati afrikai viszonyait, ezért szépen csendben – ki-ki egyénileg – le tudja magában és magának vonni a tanulságot és tudja értelmezni a kontrasztot.

Egy fontos momentumot ebben a bejegyzésben hanyagolok, mert elvinné a dolgot más irányba: a tiltásokat. Szingapúr – az ”Oroszlánváros” – mint tudjuk, híres a tiltótáblák ezreiről, amik kis túlzással mindent megtiltanak. Nos, azért ez kicsit árnyaltabb, de ígérem, erről is fogok egy másik bejegyzésben szót ejteni.

Az első kép az egyik metró megállóról készült. Szerintem különösebb hozzáfűzni valót nem igényel. Magáért beszél, modern, szerény, funkcionalista, rendezett. No, de menjünk be, lássuk, mi van odalent!

Lejárati mozgólépcső alja

Itt rögtön „álljunk meg egy szóra, tanár úr” ! Mi az, amit egyből érzékelünk? Igazából három dolgot. Az első, hogy kellemesen klimatizált a terep; ez nekem fontos volt a fenti perzselő hőség után. Másodszor, nincsenek ‘graffitik’ – szégyen vagy sem, valószínűleg az önkifejezés ezen módját itt kiirtották a társadalomból, amivel ebben az esetben egyet kell értsek. Azzal már kevésbé – és itt akkor „belekarcolunk” a harmadik dologba, hogy mindent kamerák figyelnek. A nálam idősebb generációk olvasási élményének kötelező fejezete volt George Orwell 1984 című műve. Nekem, mivel a rákövetkező évben születtem, nem akkora „só”, mint akik az ötvenes, hatvanas, hetvenes években olvasták. No de a lényeg, hogy a ‘Nagytestvér’ itt is mindent figyel és megfigyel. Egy darabig nem zavart, de egy idő után paranoiás kezdtem lenni. Erre visszatérünk később, de most haladjunk tovább.

A következő kép a jegy- és bérletpénztárt mutatja be. Még egyszer: a jobb oldali a ’bérletesek’, a bal oldali a ’jegyesek’ klubja. Személyzet nincs, de van egy információs pavilon, ahol legfeljebb aprót lehet váltani, segítséget lehet kérni.

Pénztárak

A rendszer rém egyszerű: a térképen beméred, hová szeretnél eljutni. Aztán az öt metróvonal bármelyikén lévő megálló nevét megnyomod, a pénzt bedobod – ha nincs, sebaj: akármilyen hitelkártya megfelel -, és máris kapod a jegyet és az aprót adott esetben. Kistérképet a térképzsebből mindenki ingyenesen elvehet, de fel is hívja a figyelmedet a hang. Ugyanakkor, ha bérletes vagy, akkor – mint mobilfeltöltés a jobb ablaknál – szintén 1 perc alatt végzel. Ami nagyon szimpatikus, hogy csak annyit fizetsz, amennyit utazol – ha jeggyel, ha bérlettel mész.

A jegy

Kis matek: 1 Szingapúri $ kb. 150 Királyi Magyar forint, ennek tudatában a plasztik kártya 1 dolláros depozitba kerül, csakhogy vissza is hozd. Minden úticél más-más összegbe kerül. Csak egy példa: én háromszor szálltam át, és mentem vagy 40 percet – fizettem SG$2.90-et, amiből egy a végén visszajár, vagyis a túra nem egész 290 forintomba került át az egész városon. Na, menjünk jármű közelbe.

Főbejárat a peronokhoz

Jól látszik, hogy ellenőr, mint olyan nincs, se befelé, se kifelé. Ennek oka, hogy gyakorlatilag esélytelen bliccelni, ezzel senki meg se próbálkozik. Látható, hogy külön mozgáskorlátozott sáv, érkező és indulási oldal van, valamint mágneskártya leolvasó automata beléptető rendszer az, ami közös. Fent a kijelzőn pontosan nyomon tudod követni, mikor milyen irányból érkezik a következő szerelvény. Hozzáteszem, szemetet még mindig nem láttam sehol. Most menjünk a peronokhoz.

Peron

Mindkét oldalon a szerelvényaknát tűzbiztos ajtók zárják el a peronon várakozó utastértől. Az öngyilkos ugrások kizárva. De egy valami megüti a figyelmemet; vissza Orwell-hez. A lenti kivetítők folyamatosan egy videót játszanak le, és itt megáll bennem a keringő vér. A videó egy kormányzati logó alatt futó gyenge színészi alakítás, amelyben eljátsszák, hogy neked milyen veszélyekkel jár, ha nem figyelnek meg folyamatosan, valamint mit kell tenni, kinek kell jelenteni, ha valaki gyanúsan viselkedik – és ekkor milyen jutalomban részesülsz. Ja, de a legjobb az állandó és folyamatos megfigyelés, és az én állandó – másokra kiterjedő – megfigyelésem az én biztonságomat szolgálja. Ezt most hagyom ütni…, és ugrok is a vagonba, ahol folyamatosan figyelmeztet a hang, hogy figyeljek arra, hová lépek és mibe kapaszkodok. Mintha legalábbis fénysebességre kapcsolna az 1000 éves Sólyom vagy mi… Már vártam Chubakkát, hogy megölel, és jelenthetem, mint gyanús elemet.

A vagon

Itt csend van és fegyelem; mindenki elcsigázott, fáradt tekintettel ücsörög. Tévedés ne essék: „fél dél” van ez idő tájt, és minimális a forgalom. Szóval általában borzalmasan tele van a metró, ugyanis majd 5 millióan laknak egy másfél Budapestnyi szigeten. Egyes vonalakon nincs – hogy is mondják: „mozdonyvezető”, szóval – emberi személyzet, másokon van. Minden alaposan ki van írva a 4 hivatalos nyelven (angol, mandarin, maláj, tamil), de az angol a fő és közös nyelv. Csapongást félretéve: azért ilyenek, hogy a kapaszkodókon kis jelzés van, hogy a fertőzések terjedését megelőzendően naponta fertőtlenítik a teljes metrószerelvényt belülről. Továbbá félóránként megjelennek egyenruhás emberek, akiknek az a feladata, hogy megkérdezzék, jól utazol-e, és miben tudnak segíteni. Megnézik, hogy minden rendben van-e, nincs-e esetleg rongálás vagy bármi szabálytalanság (nem tudom elképzelni). Hogy pontos legyek, természetesen a metró kocsik is ugyanúgy be vannak kamerázva.

Érkezési Oldal

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de mikor megérkeztem, úgy gondoltam, ezt már nem lehet fokozni. De lehet… Az érkezési oldal a célállomásom peronja feletti rész. Ez engem még mindig inkább emlékeztet egy repülőtéri váróra, mintsem metró terminálra. Ha megfigyeled, a kis sávot a bejárat óta követ itt a kép közepén 4 csík: nos, ez a vakok sávja, hogy ezen lépdelve akadálymentesen tudjanak közlekedni. Elgondolkodtam, hogy mi van azzal, aki vak, süket, rokkant – eddig jó akadálymentes… -, ezen felül értelmi fogyatékos és epilepsziás – jó, ez karcos, itt már jobb, ha taxit hív, és nem metrózik.

Az egyik helyi 'Deák Tér'

Itt váltottam emeletet és paripát – meg irányt is… De még mindig repülőtér „feelingem” volt. Ezután felszálltam a másik szerelvényre, ahol ugyanez fogadott, és végül elértem úticélomat, a belvárost. Onnan, a történelmi belvárosból mutatok részleteket, és járom körül a város alapításának korai aranykorát legközelebb. És ne feledjétek: Szingapúrban valahonnan valaki mindig figyel…

Sentosa Védelmezője

A mostani téma Szingapúr, melyből több bejegyzést is terveztem. Minden egyes alkalommal egy témát járok végig és rövidebb de gyakoribb ugyanakkor a megszokott igényes és tartalams frissitésekkel jelentkezem.

Szingapúr már régóta izgatta a fantáziámat, mivel egyik alap pillére volt a főiskolai disszertációmnak még 2008- ban. Sokat tudtam a városról és ezt össze akartam vetni a valósággal, ami persze mindig más. Ez most sem volt másképp. Ugye utazásom célja kettős volt: a hivatalos része az útlevél 90. nap utáni lepecsételése volt a többi meg városlátogatás.
Innen 3 óra az út Johor Bahruig, Johor szövetségi tagállam közigazgatási központjáig. Onnan pedig egy kövér óra átbuszozni a Szingapúri oldalra. 2 határellenőrzés, vámvizsgálat és a szokásos hülye kérdésekre adott hülye válaszok stb.

Jancsi barátom útvonalterve és programja 2 napra bőségesen ellátott megnézni valóval, és én még önszorgalomból is kicsit rátettem . Szóval összejött egy hatalmas élményhalmaz, melynek kicsiny számotokra is érdekes részét lekódlom ide. Olyan sablonos mindenki számára elérhető információkat mint amit a wikin is lehet olvasni nem rakok fel ezért is a cim ” ahogy én láttam” … de ha valaki szorgalmas az utánna olvashat itt.

Az első bejelentkezésem Sentosa szigetéről szállitom ‘in medias res’ a Siloso erődből.

Hamár erőd akkor ágyuk, hát ebből volt bőven. Mint laikus ugye ezeket igy kategorizálnám, hogy kicsi meg nagy , de ennél talán többre is képes vagyok. Lássunk hát egy pár ilyet.

Ez a szépség  7” -os Bottle Gun 1885-ből maradt itt, nagyon profi a kivitelezés ugyanis, ha megközelited akkor, egy 3 perces full audió programot játszik le mintha a kilövéshez készitenék elő és persze el is sütik.

7'' Gun (1885)

Itt a Brit őrezred katonai éppen a ‘Trench Mortar’-t vonszolják a helyére, ebben a műveletben szerénytelenségem is  keményen kiveszi a részét, erről a következő videó is tanuskodik.

A nagy hadművelet

Hát most ennyit a többit legközelebb.