Richnovszky Ádám oldala

Visszajöttünk Sentosára, és menjünk is egyből fel a város legmagasabb szabad megfigyelési pontjára, a Toronyba, vagyis a Tiger Towerbe. A név kicsit érdekes: az oroszlán városában ahol a helyi sör után tigris névre hallgat a torony. 131 méterre emelkedünk a tenger szintje fölé, és 360 fokban megfordulunk a város panorámájához viszonyítva. Nézzük, hol mit találunk alattunk.

Háttérben az óriási kikötő komplexum; szinte egy külön város.

Ez maga Sentosa; a golfpályát látjuk kicsit hátrébb.

Az oroszlán profilból és a többi létesítmény hátul. Azok a szigetek még idetartoznak.

Óriási hajóforgalom: hatalmas személy- és árutömeg megy át a kikötőn nap mint nap.

Némi „kamu beech” és pálma meg homok, a háttérben pedig Batam szigete. Az már Indonézia.

Sentosa másik fele; erre van Siloso is.

Ez itt már a régi belváros és a modern banknegyed egy szelete a háttérben.

Serény építkezés folyik, Sentosa állandóan fejlődik, szépül, alakul.

A panoráma után menjünk is tovább a Casinóhoz ami a legyobb és mindezidáig egyetlen komoly pénznyelő a szigeten. Mutattam a 3 tornyot tetején a bárkával, na az a konkurencia.

A Casino Sentosán a legnagyobb vonzerőt képviselő attrakció – itt jegyzem meg, hogy hétfőn délelőtt közel félig volt tele, ami így is minimum 2000 embert jelent. Óriási komplexum, besétálni is egy kövér 20 perc volt. Sajnos bentről nem tudok képeket mutatni, ugyanis fővesztés terhe mellett le volt tiltva minden, és itt nem viccelnek ezzel. Se rövidgatyó, se ujjatlan póló vagy bármi, ami a közrendet veszélyeztetheti. Mágneskapu, motozás, útlevélvizsgálat, bal alsó madárfogás – na jó, az talán nem, bár volt pár kellemes megjelenésű smasszer hölgy, ott esetleg alkudoztam volna rá. 😀 Bent határtalan pompa, fényűzés és rengeteg kínai, ugyanis a képen látod: ha helyi vagy hazai kínai vagy, akkor bizony belépő díjat fizetsz, ami 100 dollár (vagyis kb. 16 ezer forint) Lásd fent a bejáratot a Kinaiaknak. Ennyi mínusszal indulsz játszani, ennek ellenére  minima 2000 ezer kínai volt bent – én voltam az egyedüli fehér ember, legalábbis nem láttam többet. Persze ha nem vagy kínai, természetesen ingyenesen mész be; én is így tettem, és rögtön a számhoz emeltem egy csésze kínai teát, mivel a 35 fokból a kellemes 20 fokba érkezni némi homlokpára-lecsapódást okozott, így ezt a kondenzációs veszteséget pótolnom kellett.

Lényeg, hogy persze én is játszottam a félkarún egy öreg kínai mellett, aki oktatott, mi, merre, hogyan megy, és a szerencsejátékra szánt 10 egész dolláromat sokszorosan visszanyertem – happy! 😀 Miután megállapítottam, hogy a kínaiak itt betegek – mert szerintem nem normális az (bár lehet, hogy én vagyok kicsinyes), amikor valaki 4 millió forintot pörgettet egy asztalon a rulettben -, jóérzéssel és az ”Élelem bérével”  a zsebben elhagytam a Casinot. Ezután rögtön ha már a bér megvolt akkor élelem után néztem: (Megfogadtam, hogy ezeket az áthallásokat mellőzöm, de nemnagyon megy) Szóval 4 egész dollárt némi nyers halas Tom Yam-ba fektettem.

A chilitől kiégett szájjal és némi endorfinnal az agyban visszamentem a városba.

No de a pompa után egy kis demográfiai matek. A terület adott ugye, Szingapúr nem Dubai – itt nem lehet összehordani egy-két homokzátonyt, és felrakni rá pár hotelt vagy villát – mit tudom én – oroszlán alakzatban, ha már a pálma foglalt. Vagyis a terület adott: ez – mint azt már többször említettem – kb. egy jó másfél Budapestnyi, ami azért nem kevés. Viszont az az 5 millió ember sem, aki itt kénytelen élni. Ennek ellenére nem érzed ezt a fél magyarországnyi népet, hacsak nem futsz bele a rush-ba, vagyis a csúcsidőbe. Ehhez van is egy jó képem, a Woodlends checkpoint, vagyis a Szingapúri Maláj közúti határ.

Este, munka után az ingázók mennek haza Malájföldre, és olyan szmog van itt, hogy vidéki tüdőm egyből köhögő rohammal reagált a levegő minőségére.

Szóval az 5 millió ember elhelyezése nem kis feladat, de mivel a város tervszerűen és egyúttal organikusan fejlődött, ezért itt ez nagyon ki van találva. Sok a panel, de mutatom: szép, rendezett, modern, parkosított – mi tagadás, élhető. Az lehet, hogy részegen nem találnék haza, de nagyon rendben van. Az átlag ember itt ilyenekben él: a legváltozatosabb méretű, színű, kialakítású „kaptárakban”. Egy dolog van, ami zavaró lehet: a kis lőrésnyi ablakok. Bár vegyük figyelembe, hogy itt se komolyabb szigetelés, se fűtés nem szükséges, így – feltételezem – az épületgépészeti megoldások is jóval egyszerűbbek, mint Európában.

A következő fejezetet a tiltásoknak szentelem: megmutatom, mit nem szabad, mire készülj, ha esetleg ellátogatsz ebbe a nagyszerű városállamba.

Címkék: Casino, Kirándulások, Lakó-tömeg, Sentosa, Szingapúr