Richnovszky Ádám oldala

Még mindig Siloso és még persze Sentosa. Azt is irhattam volna, hogy Siloso II, de ne vesszünk el a számokban. 
Szóval azt a parancsot kaptam, hogy ahogy csak tudok menjek le a partra, mert helyzet van.

Elindultam és a bunkersoron át és percek alatt lesurrantam.

Megérkeztem a partra a Fire Direction Tower-hez és felkészültem a kilövéshez.Láthatóan nem voltam katona és a fegyvereket is bizonytalanul kezelném, de végülis mindegy, hálisten nem rajtam múlott az erőd védelme.

A probléma elhárult és a lépcsősoron át felmentem a japán megszállók főhadiszállására. Letelepedtem az első láda mellé, mert ekkor már kissé elfáradtam.

Ahogy igértem  menjünk is le a ‘Surrender Chamber-be’ itt az első képen a Brit fegyverletételt látjuk a japánok előtt 1942 ben.

Majd a következő képen az első padsorban a japán vesztes haderők parancsnokai a megaláztatottságtól gondterhes arccal, magukba roskadva alávetik magukat a procedúrának 1945-ben és ezzel hivatalosan is véget ért a Világbaromság a térségben.

És itt az  Összevont Szövetséges haderők főparancsnoka Sir Admiral Louis Mountbatten aláirja 11 példányban a deklarációt a feltéltel nélküli japán kapitulációról.

Kicsit elhagyjuk Sentosát de csak egy időre és a következőkben körbejárom milyen is a világ legmodernebbnek tartott metróhálózata. Felhivom a figyelmét a BKV-n eddződött olvasóközönségnek, hogy heves érzelmi kitöréseket válthat ki a következő bejegyzés, de ez már egy mások story.

Címkék: Sentosa, Szingapúr, Vársonézés